2012. máj. 28.

Ismerd meg hazádat sorozat, avagy a magyar Tahiti

Új sorozatot indítok itt a blogon.
Arra gondoltam (mivel sűrűn járom az országot), időnként Nektek is bemutatok egy-egy kirándulásra, látogatásra, feltöltődésre alkalmas helyet. Olyat, ami inspirál, olyat, ahol még nem feltétlenül akartak túlságosan asszimilálódni ehhez a fene nagy 'multikulti' falanszter szín(játék)hoz...

Itt már meséltem picit Tihanyról képekben, megmutattam milyen hangulatom volt legutóbb az Őrségben, itt belehallgathattatok milyen jót buliztunk a Nufolk fesztiválon, írtam Szalafő pityerszeri látogatásom nyomán a népi építészetről, itt pedig a fotókon kívül még egy interjút is hoztam Erdélyből. Ezen kívül természetesen beszámoltam Nektek a Magyarok Országos Gyűléséről  vagy a Magyar Módi Sokadalomról is. Persze nem tudok és nem is akarok minden helyet bemutatni amerre járok, hiszen ez a blog nem erről szól. Viszont annyi érdekesség van csodaszép Hazánkban, amiket érdemes meglátogatni, vagy csak más szemmel vizsgálni, mint eddig.

Szívmelengetésképpen nézzétek meg az általam csak Magyar Tahitinek aposztrofált paradicsomi képeket, melyeket Fertőrákoson készítettem nemrég.














Ugye, hogy nem kell messzire mennünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat akár télen, akár nyáron? :)

2012. máj. 11.

Zöld konyha

Bár még csak az alapozást kezdjük, de nő/feleség/anya/lakberendező lévén már az új konyhámról álmodom...
Rájöttem, mit szeretnék.
Zöld-barna szekrény kombinációt a konyhába! Elsőre tán bizarrnak tűnhet, de ahogy múlik az idő, egyre inkább biztos vagyok döntésem helyességét illetően. Bár a képeken látható konyhák nem egészen olyanok, amilyet majd én szeretnék készíteni, mindenesetre inspirálnak az alábbi fotók.

És Te milyen színben látod a világot főzés közben?





ez kék ugyan, de zöldben látom :)

úgyszintén nem zöld, de gyönyörű!






I'm sorry but I have collected these pictures before. I can't remember the exact links. Inform me if you know. Thank you!

2012. máj. 7.

Dicső múlt, szebb jövő

Miért ne lehetne ezt akár egy bútor életére is vonatkoztatni?
Meglátni bennük a lehetőséget, rájuk fordítani egy csipetnyi energiát és megint sokat tettünk ezzel saját magunkért is.
Kímélve a környezetet, megbecsülve eleink munkáját.

Mert így is lehet...


de van aki inkább SZÍVVEL-LÉLEKKEL hozzáfog, átalakítja és ezáltal fel is ruházza az őt körülvevő tárgyakat.


















Félreértés ne essék, meg lehet találni a szépséget a minimálban is, de nem úgy, ahogy mondjuk egy bútorkatalógus lelketlen képei sugalmazzák. 
Egyet mindig fontos szem előtt tartani, nem mi vagyunk a házért, hanem a ház van értünk! Tegyük élhetővé, kényelmessé, személyessé. A házad a várad!