2012. febr. 28.

Megjártuk a Hadak Útját

Az elmúlt időszakban igencsak sok kihívással kellett szembenéznünk. Főleg az egészségügy területén.
Gyermekemmel épp tegnap szabadultam a kórházból, ahol lehetőségünk volt "kellemes" környezetben négy fantasztikus és pihentető nap eltöltésére :-(

De minden jó, ha jó a vége, sok fontos tapasztalattal és felismeréssel lettem gazdagabb újfent. Volt időm gondolkodni, értékelni. Nem csak arról, milyen fontos, hogy egészségesek maradjunk, hanem arról is, mekkora különbség van állami kórház és magánklinika között. Ég és föld. És jó esetben nem csak külsőségek tekintetében (bár ez közel sem elhanyagolható szempont), hanem beltartalmilag is.
Ugyanis az utóbbi időben volt szerencsém megtapasztalni mindkettőt.

Mert lehet így,


és lehet így is.





Bár, hogy őszinte legyek személy szerint inkább a megelőzést preferálom. Az egészségnél nincs fontosabb a világon!


S ha már itt tartunk, hadd meséljek el egy rövid mesét a Tejútról, vagy ahogy a székelyek nevezik a Hadak Útjáról:

"Ha a fej meghal, utána vész a test is. Attila után széthullott roppant birodalma. A meghódított népek fellázadtak, a hun utódok egymás ellen fordították a fegyvert. Véres csatákban elhullottak Attila fiai. Csak egy maradt közülük életben, a legkisebb, legkedvesebb, Csaba vezér.
Mikor a felszabadult rab népek megosztoztak Attila országán, Csaba vezér összegyűjtötte a megmaradt hunokat és azt mondta nekik:
- Messze, messze, ahol a nap támad, Szittyaország főldjén élnek a mi jó rokonaink, magyar testvéreink. Ha akarjátok, elvezetlek oda, s együtt jővünk vissza, újra elfoglalni Attila apánk országát.
Föl is kerekedett erre a hun sereg, mindössze néhány ezer vitéz asszonyostul, gyerekestül, de Erdély havas hegyeinél nem jutottak tovább. Ott a Réka-patak partján megállottak, és Csaba megfelezte a hun csapatokat:
-Egyik fele velem jön Szittyaországba, hírt vinni a testvéreknek, másik fele itt marad a magas bércek közt, és visszavár bennünket.
Azokat, akik ott maradtak, megtanította kőből, fából házat építeni a sátor helyett, s azt mondta:
Meddig a tűz hideg nem lesz,
meddig a folyó le nem foly,
meddig télre tavasz derül,
meddig égből jön az áldás,
addig, jó népem, itt székelj!
És lett e nép neve székely... S hogy nagyobb kedvük legyen a sok ellenség közt itt maradni, megígérte nekik Csaba vezér, hogy hadával tüstént visszafordul segítségükre, ha azt üzenik, hogy bajban vannak.
- Üzenhettek tűzzel-vízzel, hírmondótok lehet a levegő vagy akár maga Földanyánk is.
Alig lovagoltak el Csabáék egynapi járóföldre, rettentő szél zúgatta körülöttük az erdőt, hozta az üzenetet a levegő:
- Vissza, Csaba, vissza, bajban van a székely! - Rögtön visszafordultak a hunok, és mind levágták az ellenséget, amely megtámadta a székelyeket.

Azután újra megindultak Szittyaország felé. El is mentek jó darabon: megáradt folyó állta útjukat. Víz hozta az üzenetet:
- Vissza, Csaba, vissza, bajban van a székely!
Harmadszor már hetedhét országon túl jártak, mikor jeges förgeteg zúdult rájuk rettenetes égzengéssel, villámlással. Égi tűz hozott üzenetet. Visszafordultak, megint megmentették a székely véreiket az ellenségtől. Aztán már akadály nélkül elérkeztek Szittyaországba.
A magyarok nagy szeretettel fogadták a hun testvéreket. Megosztották velük sátraikat, kenyerüket, meghallgatták hírmondásukat Attila örökéről, és végre azt mondták nekik:
- Most még gyengék vagyunk arra, hogy átvegyünk akkora örökséget. Sokasodnunk kell még arra. Maradjatok nálunk addig, hogy azután majd együtt induljunk!
Le is telepedtek Csabáék a magyarok közt. Szépen meg is öregedtek, szemüket is lehunyták örök álomra, s a magyarok eltemették őket szép zöld hantok alá, lovastul, kardostul.
Ott aludtak aztán száz meg száz esztendeig háborítatlanul. Akkor megint ellenség fogta körül a székelyeket Erdélyben. Még nagyobb, még hatalmasabb, mint azelőtt. Egy álló hétig harcolt a székely, de hiába! Sok volt az ellenség!
Sötét éjszakán utolsó csatájukat vívták.
Reszketett, dobogott lábuk alatt a föld a nagy viaskodásban, a székelyek öregjei sóhajtoztak:
- Hej, Csaba apánk most már te sem segítsz meg bennünket! Bizony most is megsegítette.
Székely lábak dobogása végigszaladt hetedhét ország földjén, s megrezzentette a halott hunokat a zöld halmok alatt.
- Ébredj, Csaba, ébredj, bajban van a székely!
Abban a pillanatban Erdélyország fölött nagy csörgés-csattogás támadt az égboltozaton. Zabla csörgött, kard csattogott, Csaba vezér ragyogó lovasai tüntek föl az égen a csillagok között.
- Ne hagyd magad, székely! Itt vannak Csabáék! Égbeli halottak segítik az élőt! - Új erőre kaptak a székelyek.
Az ellenséget pedig megvette a rémület. Elhányta fegyverét, futott esze nélkül, ki merre látott. Egek országútján robogó lelkekkel ki tudna csatázni?
A székelyek megszabadultak. Csaba vitézei pedig visszatértek a zöld halom alá azon az úton, amelyiken jöttek. Az a fényes, fehér út azonban, amit paripáik patkói tapostak, megmaradt az égen, s ma is ott világít. A Tejút az, amelyet a székely ember ma is a Hadak Útjának hív. Megláthatjátok az égen minden este, ha fölnéztek rá."
(Móra Ferenc A Hadak Útja)




Ezek után már mindenki számára érthetővé válnak a Székely Himnusz sorai:
Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen,
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi, csillagösvényen. 

Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén,
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenem!




2012. febr. 14.

Játék bolt készítése saját kezűleg

Kisgyermekként (és picit nagyobbként is) egyik kedvencem a "boltos játék" volt. Voltak hozzá aprócska bevásárló kosaraink, pöttömnyi élelmiszereink, játék pénzünk és egy cuki mini pénztárgépünk. Több akkoriban nem is kellett a boldogságomhoz. Órákon keresztül el voltunk vele.

Mostanában végre nálunk is terítékre került a téma. Mert oké, hogy van már játékkonyha, de bizony abban is csak úgy lehet főzni, ha valahonnan be tudja szerezni a házigazda a faparadicsomot, tépőzáras sajtot és műanyag brokkolit. Egyszóval újra előkerült a pénztárgép és rendíthetetlenül csilingel meg pittyeg, mert nagy a forgalom hol a képzeletbeli könyvesboltban, hol az újságosnál, hol pedig a közértben.

Úgy éreztem itt az idő! Immár legálisan is beszerezhetek egy boltot a magam, ööö bocsánat a gyermekeim kedvéért.

Azonban mind a helyet, mind a pénzt sajnáltam volna egy újabb - nem is kis méretű - játékért cserébe.
Így ötleteket kezdtem gyűjteni az interneten, hogy mások is vannak-e ilyen elvetemültek, hogy saját kezűleg akarjanak játék boltot készíteni.
Ezeket találtam a témában, amik tetszettek:









Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy átalakítom az egyik gyerekbútorunkat. Úgyis volt egy felesleges játéktartónk, ami csetreszek és porcicák gyűjtésére szolgált leginkább. Így a kacatoktól is megszabadultunk, az újabb játék helyét is megspóroltam és még értelmet is nyert a régi bútor. Kizárólag itthon fellelt alapanyagokból dolgoztam, így gyakorlatilag nem került semmibe.

Ilyen volt:


Ilyen lett:


Először is lefestettem a polcot.


Az egész szekrénykét meg akartam emelni, hogy kicsit magasabb legyen, ezért fából méretre vágtam hozzá a lábazat és a leendő termék tartó polc darabjait.


Csiszolás után színre festettem őket.


Összeszerelés után a polc elejére csipke, néhány helyre pedig decoupage, azaz szalvéta technika segítségével minta került, az itthon fellelt darabokból.



A reggelire vett kaszinó tojás polifoam tálcájából nyitva-zárva tábla készült akrilfesték segítségével.


A vártnál is nagyobb volt az öröm, azóta már elemet is kellett cserélnünk a pénztárgépben :)














2012. febr. 13.

Valentin napról másként


Fogadjátok szeretettel Atarvis meglátását a témáról.



"Elérkezett a szerelem ünnepe: Valentin nap! Talán a fiatalabb generáció úgy gondolja, hogy az egész Földön, így Magyarországon is mindig is ünnep volt ez a nap. Én emlékszem, amikor a módszerváltás történt, egyszerre előbújt a föld alól ez az ünnep, amiről addig vajmi kevesen tudtunk. Tulajdonképpen az országba beözönlő globalista propaganda részeként gyűrűzött be hozzánk a Valentin nap, amit a hatalom véleményformáló eszközeként működő televíziós média egycsapásra fontos ünneppé tett. Kérdezheti bárki, hogy mi lehet a baj a szerelem napjával? Igazából ez az ünnep az egyik legfontosabb és legmagasabb rezgésű érzelemről szól, nem igaz? Akár örülhetnénk is egy ilyen hiánypótló ünnepnapnak. A kép azért ennél árnyaltabb.

A magyar ünnepek között miért is nem volt szerelem-ünnep a Valentin nap előtt? Az egyik legősibb kulturális gyökerekkel rendelkező népnek, a mag népének tarsolyában ne lett volna szerelem-ünnep? De bizony hogy volt, és még a mai napig is van, hiába próbálták az ünnepeinket évszázadokon keresztül (és még ma is) eltorzítani, a helyükről elmozdítani. Talán néhányunknak ismerős a folyamat, hogyan lett a téli napforduló Karácsonya néhány nappal arrébb tolva, hogyan lett az Ősök napjából Halottak napja és Halloween, hogyan felejtődött el a nyári napforduló Nap-imádó ünnepe és lett Szent Iván éj, hogyan lett a régi termékenység ünnepből Húsvét ünnepe. Pedig az őseink által beláthatatlan messzeségből átörökített kultúrában minden ünnep a maga helyén volt az évkörben.

De hiszen megvan nekünk a hagyományos szerelem ünnepünk! Méghozzá a saját maga helyén, amikor annak lennie kell. Pontosan szemben az évkörön az Ősök napjával november elsejével, amely az elmúláson kívül az ősök szeretetéről, tiszteletéről és az ősök szellemeivel való élő kapcsolatról is szól. Bizonyítja a hagyomány továbbélését a magyar lányos házak udvarain megjelenő májusfa május elsején. Mert a tavaszi pezsdülő életerő a természetben ilyenkor készteti a madarakat párválasztásra, fészek építésre, a fákat bokrokat is megtermékenyülésre. Bizony, hogy nem a hólepte, alvó és hideg táj jelképezi és jelenti a magyar ember számára a szerelmet.

Dudás Juli: Pünkösdi májusfa állítás

Ne hagyjuk hát magunkat eltéríteni a saját hagyományunktól, ne akarjunk egy szürke, terelhető emberi masszához tartozni. Ha elveszítjük értékeinket, elveszítjük identitásunkat is: „Gyökér nélkül kidől a fa” mondja a dalszöveg. Egy újjáéledő, szabadságáért küzdő országban nagy szükség van őseink hagyományának ismeretére, mint közös azonosságtudatot adó régi-új tudásra. Ha nem akarunk elveszni a történelem forgatagában, mint oly sok nép, akkor többek között vissza kell térnünk testi és lelki egészségünket tápláló ősi hagyományainkhoz is minél előbb."

2012. febr. 7.

Zöldövezet

Imádsz kirándulni? Szereted magad körül a természetes anyagokat? Eleged van a szomszédokból? Szükséged van a tágas élettérre? Nincs több pénzed egymillió forintnál az új otthonodhoz?
Akkor ajánlom figyelmedbe az alábbi walesi otthont, melyet szalmából, fából és földből épített a tulajdonos saját kezűleg néhány hónap leforgása alatt.
A házikó teljesen önálló, nem függ semmilyen energiaszolgáltatótól. És még szép is.













 




Ha esetleg kedvet kaptatok volna, itt van még egy-két hasonló házikó, bátran csemegézzetek közülük.