2012. szept. 26.

Díszzászló szülinap nélkül, bunting varrás nélkül

Már olyan régóta szemezek velük, de minden ami varrást igényel csak a legutolsó helyre kerül az 'elvégzendő feladatok' listámban. Mivel hajlamos vagyok amúgy is túlbonyolítani a dolgaimat és egy jó bableves elkészítéséről is éveken át azt gondoltam, hogy minimum valamiféle beavatási rituálé szükséges hozzá, no a díszzászló (más néven bunting, zászlófüzér, zászlógirland) készítéséről is ezt hittem. Egészen pár nappal ezelőttig, amikor a Falusi Libák blogján megtaláltam a létező legegyszerűbb elkészítési metódust, ami végre számomra is tökéletes megoldást kínált.
Ahogy az általam készített bablevesnek osztatlan a sikere amióta rájöttem, hogy nem szükséges hozzá varázserő, úgy lett végre díszzászló átmeneti otthonunk ablakaiban is.


kartonból kivágtam a sablont

majd a textil háromszögeket is 

spárgát ragasztottam a zászlócskákra ragasztópisztoly segítségével
 Szándékosan a zászló elejére ragasztottam a madzagot, szerintem így sokkal szebb, rusztikusabb hatású lett a végeredmény.





Nagyon vidám lett a végeredmény. Azóta a gyerekek is követelik a sajátjukat a szobájukba. És Te kedvet kaptál hozzá?

2012. szept. 20.

A megevett, de mégsem mérges gomba esete

Ettetek már csirkehús ízű rántott gombát? Nem?
Akkor még biztosan nem kóstoltatok sárga gévagombát. Hát eddig még én sem. Gyakorlatilag azt sem tudtam, hogy létezik. Viszont nézzétek csak mit szedtem most eső után a kertben...


olyan kis bársonyos a felülete, hát nem cuki???

Vegáknak szeretettel ajánlom. Nagyon laktató és isteni finom. Tudom, mert nemrég vacsoráztunk belőle. Annyi termett nálunk, hogy nem győztük leszedni.


ez csak a termés fele...

Mivel ez nem egy gasztroblog, ezért a rántott gombáról nem készítettem külön képeket. És bár még mindig maradt belőle, eddig megunhatatlannak bizonyult.
S hogy miért fontos ez? Mert nyitott szemmel járni és a természet kincseire bukkanni jó.

"Búsan álltak az angyalok a tisztás közepén és sírtak. Siratták az embereket, akik nem látják meg a szépet. Sírtak a fák is, sírt a szellő, a virágok és a tündérkék a virágokban. A patak is sírt, a csönd is sírt.
És ekkor jött a harmadik ember. Jött, megállt a tisztás széliben és meghallotta sírni az erdőt. Meglátta a virágokat, a fákat. Meghallotta a csermelyt. És halkan mondta:
- Istenem, milyen szép..." (Wass Albert: Erdők könyve)



2012. szept. 15.

Szaglunk?!

Tegnap itt járt nálunk egy kábelbarát, internetet szerelni és érdeklődött, hogy mióta van lovunk mert, hogy olyan jó lószag van nálunk. Mondtam neki, hogy egyelőre még csak terveink vannak ló ügyileg és a lószagot vagy mi produkáljuk, vagy még valószínűbb, hogy a velünk szemben lévő 53 hektáron fekvő óriási legelőről jön, amin állandó jelleggel nyargalásznak a paripák. Nem vettem sértésnek ebbéli érdeklődését a fiatalembernek, mert gyönyörű rovással díszített karkötő volt a kezén és elhittem neki, hogy a lószag számára is kellemes illatot takar :-) Egyébként az illatosítás mikéntjéről itt már írtam bővebben.

Komolyra fordítva a szót, engem is nap mint nap érint meg a vidéki lét minden formája, de lakberendező lévén most egy-két falusi porta képével illusztrálom miről is beszélek. S ha a lószagot nem is, a hangulatát vegyétek, vigyétek Ti is magatokhoz!

Szűcs Kenéz munkája

Szűcs Kenéz munkája


 
legyen szó akár étteremről

konyháról
a házioltár szerves része egy magyar otthonnak










2012. szept. 14.

Villámgyors könyvespolc

Egy újabb klassz ötlet, amivel a már kinőtt babaágy rácsát hasznosíthatjuk könyv-, színező-, újságtartó gyanánt. Minimál project, maximum gazdaságosság. És még dekoratív is.



Persze nem lehet rápakolni a Benedek Elek nagy mesekönyves köteteket, de nem is ez a cél. Ide a gyorsan cserélődő feladatos füzeteket, leporellókat érdemes tenni. Amiknél jól jön, ha mindig kéznél vannak. Én akasztanék rá egy ceruzatartót is a kényelem végett. Feltétlenül rögzítsük a falhoz, jobb félni, mint megijedni alapon.




Click here and read Lindsay's site.

2012. szept. 13.

Csirketartás és madárfóbia

Ej mi a kő! tyúkanyó, kend. A gyerekeim sokat emlegetik mostanában az anyjuk tyúkját, ugyanis néhány napja nekem már van olyanom is. Kizárólagos feladatuk csupán a tojás készletünk szinten tartása és sok év múlva csak a végelgyengülés veszélye fenyegetheti őket. Úgyhogy jó esélyük van nálunk egy hosszú, boldog életre. Legalábbis így csirke szemszögből.

Nem sok dolgunk volt az otthonuk kialakításával, ugyanis kész csirkeólakat örököltünk a kerttel együtt. Ezt pedig majd csak meszelni kell tavasszal. Polcot tettünk bele és tyúklétrát fabrikáltunk. Esténként fent alszanak a polcon összebújva, ott érzik magukat biztonságban. Nagyon cukik, remélem kiváló terápia lesz a madárfóbiám leküzdésére.
Jelenleg három csirkénk van és egy kamasz kakaskánk, hogy a lelki életük is rendben legyen :)


két tojóláda van, az egyik fent, a másik lent

a kukoricagóré

az új lakók

Persze lehet mobil csirke csirkeólat is kapni, illetve más megoldás is létezik, de én maradok a hagyományos verziónál.



2012. szept. 10.

Vidéki élet, avagy hol éltünk eddig, biciklibelsőben?

Igen, ott! És büszke vagyok rá, hogy született budai lányként mára már szédülök a betonon. Ha ezt néhány évvel ezelőtt mondja nekem valaki, hogy valaha "falusi asszony" leszek, gyerekkel, kutyával, macskával, csirkével, hát én bizony vagy körberöhögöm, vagy fejbe vágom. De mivel ezen opció sem szűkebb, sem tágabb környezetemben még csak fel sem merült, ezért most én vagyok leginkább meglepődve.

Legalábbis azon mindenképpen - hogy bár életemben először tettem - frissen manikűrözött körmök ide vagy oda, a világ legtermészetesebb dolga volt kiásni a krumplit, amit még tavasszal a tulaj vetett a kertbe. Aztán rájöttem, hogy imádom a kora hajnali kakas kukorékolást, amint a szomszédból kúszik át álmomban a redőny nyílásain keresztül. Imádom a friss, harsogó alma ízét a számban, amit a fáról szakajtok ha úgy tartja kedvem. Szeretek rácsodálkozni, hogy nem közönyös arcú ember bábokkal találkozom ha elmegyek a boltig és amíg odaérek biztosan lesz hozzám valakinek egy jó szava.

Természetesen kutyából nem lesz szalonna és én továbbra is szeretek igényesen öltözködni, ráadásul még itthon sem hordanék soha pörköltszaftos melegítő nadrágot. Ennek ellenére mégsem kell órákat töltenem a fürdőszobában, ahhoz, hogy méltóképpen léphessek ki az emberek közé. Itt ugyanis a divat és a külsőségek oly keveset nyomnak a latba. Ami igazán fontos az, hogy ki milyen ember, mit tesz meg másokért, a családjáért, az otthonáért, környezetéért. Közhelynek hangzik, nálunk mégsem az.

És mivel őszinte ember vagyok ezért be kell valljam, hogy bizony fel kell nőnöm a feladathoz. Mert az ember az évek során óhatatlanul megtanult védekezni, most pedig meg kell tanulni feltétel nélkül adni. De ez a tanulás meglepően könnyű, ha ilyen közegben mozog valaki. Az óriási lehetőségért pedig köszönet az életnek.
Ezúton is hála érte :-)

hátsókertünk, mi szem szájnak ingere


Röviden ennyi az okfejtés arról, hogy miért nem írtam bejegyzést már vagy egy hónapja. Persze hogy lenne miről, de frissen sült vidékiként még meg kell küzdenem az elemekkel. Azaz a borzasztóan lassú internettel, aminek hatására órákat emészt fel egy-egy kép feltöltése. Így eddig a blogírást önhibámon kívül sajnos hanyagolnom kellett. Most azonban már nem várhatok tovább, az okfejtés után hamarosan jelentkezni fogok.
De lehet, hogy inkább megyek és megetetem a csirkéket :-)