2012. márc. 29.

Tányéralátét virágnyelven

Egy ideje sikerült félretennem az előítéletemet a viaszos vászon terítőkkel kapcsolatban. Sőt!
Itt már bemutattam, hogy egyes darabok mennyire jópofa és hasznos díszei lehetnek asztalunknak.

Ma pedig be is szereztem egy új, igazán tavaszt idéző darabot, amiből hanyag eleganciával egyszerűen tányéralátéteket gyártottam.
Hát lehet ellenállni ilyen csupa virág mintának így tavasszal?



A kívánt méretre szabtam őket.


Majd rövid tesztelésnek lettek alávetve kint a kertben,



 és bent a házban :-)


Praktikus, kényelmes, tavaszi. Ráadásul még a mosást is megúsztam.


2012. márc. 23.

A színem, a színem, a TAVASZ!

Zöld, rózsaszín, sárga, kék, lila és még sorolhatnám... Amennyire télhez kívánkozik a fehér, az ezüst és a szürke, annyira a tavaszhoz az élénk színáradat. Elő hát a képzeletbeli ecsetünkkel és fessük élővé otthonunkat, kertünket! Színt a színre! Itt a tavasz.






















2012. márc. 19.

Tudsz rajzolni?

Festeni? Faragni? Hímezni? Modellezni? Van jövőképed? Vannak álmaid? Biztos vagyok benne, hogy valamelyik kérdésre IGEN a válaszod :-)
Az egyik kedvenc írónőm Színia, egy felhívást tett közzé a blogján.


Idézem:


"Egyszerűen elKÉPzelni azt a jövőt, amit magunknak szeretnénk. Pontosan leírni, megrajzolni mindazt, ahogyan élni akarunk. Ha látjuk a célt, a képet, akkor KÉPES-ek vagyunk mindezt a Jóisten segedelmével megteremteni. Minél többen tesszük ezt, annál erősebbé válik a gondolat. Nagyon fontos, hogy a gyerekeket is kérjétek meg minderre!
Manapság látjuk-e valahol azt a jövőt, amit szeretnénk?! Leírta , lerajzolta már valaki?!
Persze, hogy nem...
Mindig csak a nehézségek képét vetítik elénk, mert terv és KÉP nélkül nincs fejlődés.
Ezért hát arra kérek mindenkit, aki olvassa a bejegyzésemet, hogy kezdje el dolgoztatni a fantáziáját, és írja le, rajzolja le, hímezze vászonra, faragja fára, énekelje meg, hogy milyen országot szeretne magának. Egy olyan könyvre van most szükségünk, amelyben megtervezzük a jövőnket, hogy legyen minek megvalósulnia, és hogy ne a nehézségek, hanem inkább az álmaink kössék le a teremtő erőnket.


A műveket fényképezzétek le, az írásokat küldjétek el nekem ide:szinia7@vnet.hu. Ha Isten is úgy akarja, akkor könyv lesz belőle: A Jövő Könyve."

Ha kedvet/vágyat éreztek hozzá, hogy elképzeljetek magatoknak és gyermekeiteknek egy idilli jövőképet, öntsétek formába azt.
Hadd lássák mások is és kapjanak kedvet egy szeretetteljes, és elérhető életmódhoz. Osszuk meg egymással pozitív, építő jellegű terveinket. Mert már maga az alkotás is örömteli, főleg ha a témája ilyen csodálatos. És szívből hiszem, hogy csupán idő kérdése a változás. Kicsiben kell elkezdeni. Először magunk körül természetesen, azaz a saját házunk táján kell kiseperni. Utána jöhet a többi :-)

Ha készítetek valamit Színia felhívására a leendő könyvéhez, örömmel veszem, ha azt az info@magyarotthon.com e-mail címre is továbbítjátok, mert szívesen bemutatnám és elemezném az alkotásaitokat.
Szóval Te hogy képzeled el a közös jövőnket?











Fotók: világháló, Magyar Otthon

2012. márc. 6.

Mihez kezdjünk egy ócska tálcával?

Szerintem majdnem mindenkinek van otthon elfekvőben, egy-két idejét múlt darab, ami praktikusnak praktikus ugyan, de közel sem túl dekoratív. Vagy ha mégis az, hát sehogy se passzol a napi igényünkhöz, mert mondjuk elég bugyután mutat rajta a még a legegyszerűbb bögre, vagy kínáló tálka is.

Szekrény mélyére rejtés, illetve megalkuvás helyett inkább csiszoljuk, alapozzuk, fújjuk le a kívánt színre, majd szalvétatechnikával dekoráljuk kedvünkre. A végén ne felejtsétek lelakkozni, hogy kellőképpen vízálló legyen a megújult tálcátok!




Készülhet belőle mágnes tábla, vagy mini fali újság is.



 Így:










Kellemes tavaszi megújulást kívánok mindennek és mindenkinek! :-)








2012. márc. 2.

Stílusos játékok

Meggyőződésem, hogy a lányok genetikailag kódolva vannak a babázásra. Ahogy a fiúk az erőfitogtatásra, versengésre. Hiába az extra liberális, falanszter jellegű, nemi sajátosságoktól mentes, újszerű nevelési elvek hangoztatása, melyek a nemi identitás összezavarására lettek kitalálva.

Én igazán szerettem kisautókkal is játszani, de hol volt az a babázás nyújtotta őszinte lányos boldogságtól? Emlékszem, mennyire imádtam azt a babaházat, amit gyerekkoromban NSZK-ból (!!!) hoztak a szüleim ajándékba. Pedig az távol állt ettől a mini csodától.

Figyeljétek meg az aprólékosan kidolgozott kiegészítőket, berendezési tárgyakat. Minden részlet a helyén van. Hát nem vérprofi? :-)
Azt hiszem annak idején az összes csetreszemet odaadtam volna egy ehhez hasonló babaházért cserébe.
Annyira bájos.

Íme a házikó:





a konyha,


















és a hálószoba.