2013. aug. 30.

Színek, szobák, szemtorna 3. rész, a leányszoba

A lányszoba kialakításánál három fő irányvonalat határoztam meg. Extravagáns tapéta, fehér lambéria, habos-babos textilek. S hogy mik voltak az inspirációk? Ezekből a képekből láthatjátok.








A tapéta szerelem volt első látásra a Be Happy kollekciójából.



A felsőből a pillangósat, az alsóból a farkasfog mintásat választottam. 2/3 - 1/3 arányban kerültek fel a falra. A kétféle tapéta találkozásához már túlzásnak tartottam volna a bordűrt (tulajdonképpen nem is igazán vagyok nagy bordűr rajongó), így elválasztónak díszlécet tettünk fel, melyet felhelyezése előtt fehérre festettem (és amely a jelenlegi képeken még nem látszik).

Egyelőre csak egy-két fázisképet mutatok, mert teljesen meghalt a fényképezőm, így a friss fotó készítés még néhány napot várat magára. De remélem utána annál szebb képekkel nyűgözhetlek le benneteket! :)

A kezdetek kezdete...

és a folytatás...

Itt még mindig nem volt az igazi. 


Ekkor kértem meg Gyulát, a burkoló (festő és mindenes) barátunkat, hogy legyen kedves és kenje le fehérre a bontott tégla falat is. Semmi extra előkészületet nem igényelt a mutatvány, csupán latex falfestéket kellett vennem hozzá. És Gyula már kente is...


A különbséget pedig zongorázni lehetne.

Szeretem, ahogy a napfény megcsillan a gyöngyházfényben játszó pillangókon. Annyira vidám és csajos hangulatot teremt maga körül. Főleg az intenzív tapéta hatás a sok fehérrel ellensúlyozva. Igazán csinos lányszoba lett/lesz.



Hamarosan jövök a legújabb képekkel. Addig is nézzétek meg a Színek, szobák, szemtorna sorozat 1. részét amely a házikó színének megálmodásáról szól, vagy a 2. részt amely a fiúszoba színvilágát taglalja.  

2013. aug. 26.

Bútorfestő kisokos, avagy más kárán tanul aki okos!

Most bemutatok nektek egy méregdrága bútort.
Már ami az eszmei értékét illeti. Annyit tanultam dolgoztam rajta, hogy nem lenne az a pénz, amiért megválnék tőle. Amúgy sem, mert nagyon mutatós darab lett belőle.

Az úgy volt, hogy pultra ültethető mosdót szerettem volna a kis fürdőszobába. A mosdó beszerelése előtt néhány nappal viszont még nem volt meg a megfelelő bútor, amire rákerült volna. Bár az idő erősen szorított és az anyagi lehetőségek is adottak voltak, mégis vártam a megfelelő szekrényre.
Ekkor találtam rá egy hirdetési portálon erre a masszív kis jószágra, amit 8000 Ft-ért hirdettek. Egy idős nénitől került hozzánk, egészen Csillaghegyig mentünk érte. A néni elmesélte, hogy a komód már 80 éves és nagyon szerette, de költözés miatt nem tudja megtartani. Aggódva kérdezte, hogy mi lesz vele és nagyon megörült amikor mondtuk neki, hogy egy gyerkőc fürdőszobába fog kerülni némi átalakítás után.


Az öreg, robusztus, tömör fából készült art deco stílusú bútort a beépítés (és átalakítás) előtt élesben is teszteltük. 


A tényleges magasságot látva döntöttem úgy, hogy egy fakalapács és egy véső segítségével megválunk a lábaitól a gyerekbarát felhasználhatóság végett.


Ezután lecsiszoltam, majd folyékony fával kijavítottam a hibákat. Utóbb megtudtam, hogy ez hibás sorrend, mivel először kell lealapozni a bútort és csak utána szabad a fatapaszolással foglalkozni. Ugyanis az alapozó festék sokkal látványosabbá teszi azokat a sérüléseket, egyenetlenségeket is amiket előtte esetleg nem vettünk észre. Ráadásul az alapozó réteget úgyis vissza kell csiszolni, így egyszerre a javított részek csiszolása is megtörténik, nem kell külön bíbelődni vele. 

menet közben kiszereltem a zárat és folyékony fával eltüntettem a helyét

egyébként ez egy fenomenálisan jó anyag, nagyon könnyű volt vele dolgozni és szerencsére jó hamar száradt

Csak hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog, munka közben arra is rá kellett jönnöm, hogy az eddigi munkák során azzal, hogy túl sokáig használtuk a csiszolópapírokat költséghatékonysági célzattal ilyen szépen sikerült elkoptatni a csiszolófejet. Úgyhogy Ti ezen ne "spóroljatok", azonnal cseréljétek le a papírt, ha már nem az igazi!


Csiszolás, alapos portalanítás után tehát következett az alapozó réteg felhordása. Én a Trinát univerzális alapozóját választottam, ár-érték arányban ez volt a legszimpatikusabb. 


Ekkor jött a feketeleves. Az alapozó és a sok csiszolás hatására néhány helyen felpúposodott az eredeti festés, így fatapaszostul, alapozóstul le kellett hántani a teljes külső lakkréteget, ami eredetileg a bútort borította. 
itt már volt segítségem :)

Szóval megint alapozás és javítás következett. Az alapozás után, meg kell várni a teljes száradást. Utána újra át kell csiszolni a felületet, de erre elég már egy 80-as, 100-as csiszolópapír is és a gép sem szükséges hozzá. Itt inkább már csak a felület mattítása a cél. 
Ha az alapozással és az azt követő fatapaszolással és a csiszolással is megvagyunk, jöhet a végleges szín. A festés technikáját tekintve viszont megint tanultam valami újat. 
Először ugyanis szöszöltem vele egy csomót, amúgy csajosan ecsettel szép vékonyan felhordtam, majd száraz hengerrel simítottam a festéket. Ekkor azonban a körülöttem sertepertélő szakemberek megszántak és megmutatták a frankót. Azóta tudom, hogy bátran rá kell borítani a festéket a vízszintesen elhelyezett felületre (az ésszerűség határain belül) és határozott mozdulattal el kell simítani a festéket a hengerrel. Először mindegy az irány, csak fessük le az egész felületet. Az utolsó mozdulatok azonban hosszában egyirányúak legyenek. A végeredmény gyönyörű (ha tényleg nem kenitek túl vastagon a festéket) és fele annyi idő, mint az ecsetes-hengeres simítós technikával. 


A fedőfestéket lehet egy- vagy két rétegben is felkenni, attól függ milyen igénybevételnek lesz alávetve az átalakítandó bútor. 

Az a jó egy építkezésen, hogy rengeteget lehet tanulni a különböző szakemberektől. Például hogy miként kell bútort felújítani, hogyan lehet gyorsan és szépen falat festeni, illetve hogyan nem szabad másra bízni az utolsó réteg festék felkenését, amely ha túl vastag rétegben kerül a fára, megbőrösödik és kezdhetjük előröl az egész folyamatot... 

Ekkor tanultam meg azt is, hogy a túl vastag festékréteg eltávolítására legmegfelelőbb eszköz a hőlégfúvó.
Őszintén bevallva itt már megremegett a térdem és furán tikkelni kezdett a jobb szemem amikor a környezetemben valaki kiejtette bármelyik szót is "a fürdőszoba, a komód, a sürgős, az átalakítás, a festés és a holnap jönnek a vizesek" közül.

Szóval most jól figyeljetek, ha bútort szeretnétek festeni tapasztalatból ajánlom a következő menet szigorú betartását:
  • Csiszolás, durvább esetben felpattogott lakkréteg teljes eltávolítása hőlégfúvó segítségével
  • Portalanítás vastag, nagyméretű ecset és rongy használatával
  • Alapozás, hengerrel történő simítással
  • Folyékony fával való javítás, melyet tiszta spakli segítségével vékony rétegben eszközöljünk
  • Száradás után finom csiszolóval való felület mattítás
  • Portalanítás
  • Festés 1 vagy 2 rétegben

Büszke vagyok, mert nem adtam fel és nem futottam el az ikeáig egy mosdópultért. Inkább befejeztem, amit elkezdtem. És igen! Megérte! Szeretjük, nagyon!






2013. aug. 23.

Beköltöztünk!!! És van már internet meg lépcső is...

Huhh... Most leülök és hátradőlök egy picit. Nem nagyon, éppen csak annyira, hogy elmesélhessem mindenkinek, világgá kürtölhessem azt, hogy tudjatok róla mindnyájan: CSODÁK igen is léteznek! Isteni csodák. Hinni kell, nagyon akarni, megtenni mindent a cél érdekében erőn felül. S ha szívünk-lelkünk úgy diktálja, hát szembe kell menni a logikus érvekkel és a józan paraszti ésszel még akkor is, amikor látszólag minden összefog ellenünk. És imádkozni sokat, hogy végre valóra váljon az, amit nagyon szeretnénk. Mert valóra válik. Minden csak idő és hit kérdése.

Sok éve várjuk már ezt a pillanatot. Ez alatt a sok év alatt kaptunk hideget-meleget, mondhatom úgy is, hogy megjártuk a hadak útját. Éltünk napról-napra komoly anyagi gondokkal küszködve, sújtott minket betegség, szomorúság, kilátástalanság és gyász. Egy dolgot nem adtunk fel soha. A hitet, hogy ez a ház felépül és minden úgy történik, ahogyan kell. Akkor is, ha mi emberek ezt akkor és ott nem így éreztük. Azonban hittük és tudtuk, hogy így vagy úgy, de az álmunk valóra fog válni.
Voltak mélypontok. Nagyon csúnyák, embert próbálóak. Küzdeni egy legyőzhetetlennek tűnő betegséggel, kényelmes otthonból vakon mélyrepülni egy idegen albérletbe, tanulni és megerősödni a hibáinktól, türelemmel lenni önmagunk, szeretteink és az egész élet iránt.
Lehet, hogy túlságosan magasztosnak tűnik e bejegyzés hangvétele, de az elszenvedett pofonok nyomát a mai napig viselem. És tudjátok mit? Ma már nem fáj. Inkább hálás vagyok értük. Minden egyes akadály (illetve akkor annak tűnő tényező) a maga nemében hatalmas tanítást hozott magával. Nem lennék az aki most vagyok, ha nem tapasztalhattam volna meg ezeket a nehézségeket. Talán ennek (is) köszönhetően egészen másként tekintek bizonyos dolgokra és még inkább felértékelődött bennem az egészség, a család, a hit és az otthon, a haza szeretete.

Lépésről lépésre haladtunk terveink megvalósítása során. S hogy miből a cserebogár?
Előbb az inspiráció...

Kolozsvári György munkája

Majd a tervek...

Aztán a kivitelezés...



És végül a birtokba vétel :-)
festés előtt még lefóliázva



Köszönöm, hogy mindvégig kitartottatok mellettem. Ez fontos nekem. Jó, hogy vagytok.

2013. aug. 8.

Csipkerózsika felébredt!

Egy éve lakunk ebben a házban. Egy éve nem hívok vendégeket. Egy éve várom ezt a pillanatot, hogy végre beköltözzünk a saját otthonunkba.
A pillanat végre elérkezett.

Fáradtan, elcsigázottan de boldogan kerülgetem a dobozokat és a zsákokat. Hamarosan végre otthon leszünk!
Végérvényesen bezárjuk ennek a régi háznak az ajtaját és vissza se nézünk többé. Csakis előre! :)


Tegyétek szívetekre a kezeteket és mondjátok meg, ki szeretne itt főzőcskézni? Igaz, hogy amikor beköltöztünk ide, akkor csináltattam átmenetileg egy konyhapultot, de most a költözés beláthatósága miatt odaajándékoztam valakinek. Így visszaállt az eredeti állapot. Ugye milyen klassz?


De nem vagyok letörve, ugyanis közben a saját konyhám már el is készült. A képen egyelőre a készítés folyamatát láthatjátok. De jövök majd a részletekkel később!


Költözni nem jó. De egy csodaszép otthonban élni igen. Éljenek hát a zsákok és a kartondobozok! Hipp-hipp hurrá!!! :)


2013. aug. 7.

Elektroszmog az otthonunkban? Na ne!

Az elektroszmog káros hatásait (fejfájás, allergia, vérnyomás problémák, pánikbetegség, alvásproblémák, rákkeltő hatás) bizonyára ismeritek. Így azt is tudjátok milyen fontos, hogy lehetőség szerint minél kevesebb sugárzás érjen bennünket legalább a saját otthonunkban. Erről bővebben az egészséges hálószobákról szóló bejegyzésben írtam már nektek.
Mérsékelhetjük az elektroszmog mennyiségét, ha árnyékolt vezetékek futnak a falban, illetve ha energia takarékos háztartási gépeket használunk.
Nagyon fontos továbbá, hogy alvás közben ne vegyen körbe minket káros elektromos vagy mágneses mező. Ezért eleve nem engedem be a hálószobákba se a tévét, se a számítógépet. Ha már bent vannak akkor érdemes odafigyelni, hogy az ágytól legalább 3 méterre helyezzük el őket és éjszakára mindenképpen áramtalanítsuk a készülékeket. A gépek használata után és alvás előtt pedig nem árt egy jó alapos szellőztetés.

Azonban én nem elégedtem meg ennyivel. Ha már új építésű házról van szó lehetőségünk volt néhány extra védelmet nyújtó tényező beiktatására is. A legelsőt már az alapba bebetonoztuk néhány tisztított hegyikristály formájában, másodsorban a hálószobákban eleve árnyékolt vezetékek kerültek a falba, harmadikként pedig az ágyak mellé leföldelt grafitháló vagy rézlepedő került beépítésre.




Ha nálatok nincs se árnyékolt vezeték, se rézlepedő a falban ne keseredjetek el! Nyilván utólag már nem sokan szeretnétek falat bontani, azonban az alapszabályok figyelembe vételével már többet tettetek egészségetekért és a pihentető alvásért mint sokan mások.  Létezik ezen kívül még elektroszmog árnyékoló festék, illetve elektroszmog elleni tapéta, mint ahogyan ágynemű és különféle tapaszok is.

Te hogyan védekezel az elektroszmog ellen?

2013. aug. 6.

Thermofloc A szigetelés

Bár már a költözés előtti utolsó szakaszban járunk, most mégis megemlékezem házunk vázszerkezetébe került szigetelésről.
Eddig nem különösebben foglalkoztam vele, szőke nőként úgy éreztem elég annyit tudnom róla, hogy becsomagolt állapotában kiválóan alkalmas különféle bunkerek építésére :)



Mindemellett ha thermofloccal szigetelünk, akkor teljesen természetes alapanyag, cellulóz őrlemény kerül beépítésre az otthonunkba.


Azóta már azt is tudom, hogy miért jó, miért jobb, mint a többi szigetelőanyag. Például azért, mert nem roskad össze, nagy nyomáson beporlasztva kitölti az összes teret, nem hagy üresen egyetlen rést sem. Ezáltal egy tűzálló közeget hoz létre a falszerkezeten belül. Erről tett tanúbizonyságot a házunkban keletkezett tűz során. Nem mellesleg használatával a falak hőátbocsátási tényezője (K érték) egy passzív házéval vetekszik. A könnyűszerkezetes házak jellemző szigetelése az üveggyapot vagy salakgyapot (tudjátok az a sárga, nagyon szúrós szőrős anyag, amiktől órákig lehet tüsszögni és köhögni) ezzel szemben, ha ráfanyalodna valaki a thermofloc szigetelést akár meg is lehetne enni. Bár én inkább maradok a rántott camembertnél.

Még egy amatőr videót is készítettem a befúvása során, amit ezidáig nem sikerült feltöltenem. Ha végre összejön akkor itt később megtalálható lesz, hátha érdekel valaki mást is rajtam kívül :)



2013. aug. 1.

Tűz van babám! A kigyulladt de nem éghető gerendaház esete...

Hőség ide vagy oda, a napokban még inkább megizzasztott minket a házunkban keletkezett tűzeset híre.
Na de még mielőtt nagyon megijednétek gyorsan lehűtöm a kedélyeket, mivel nem történt komolyabb baj hála a Jóistennek érte!



A történet a következő: délután fejezték be kőműveseink a ház padlószigetelésének lerakását, melyet lángszóróval kellett egymáshoz olvasztaniuk. Miután ezt általában a ház falszerkezete előtt szokták megcsinálni, az esetek többségében nem is foglalkozik ezzel az ember. Nálunk viszont már álltak a falak, amikor a szigetelésre végre sor került. Amikor a sarkoknál melegítették a fiúk a párazáró bitumenes szigetelőanyagot, akkor hiába tettek tűzvédelmi okokból a falak és a padló találkozásához tűzbiztos takarást, mégis az egyik sarokban a láng túlhevítette a falszerkezetet, ami nálunk ugye fából készült.

Ennek semmilyen külső nyoma nem volt. Dolga végeztével este mindenki hazament (mi éjszakáig maradtunk, mert dolgoztunk tovább a házon), de fogalmunk sem volt róla, hogy az egyik sarokban akkorra bizony már órák óta izzott egy gerenda.

Reggel azonban, amikor ácsmestereink megérkeztek és újult erővel fogtak hozzá a napi feladatukhoz, bementek a házba, kinyitották a nyílászárókat és a beáramló oxigén hatására hirtelen iszonyat nagy füst keletkezett. Azonnal kiderítették honnan áramlik a füst, gyorsan feltépték a lambéria burkolatot és hihetetlen lélekjelenlétről tanúbizonyságot téve slaggal oltani kezdték a falban terjedő tüzet. Közben már úton voltak a tűzoltók és mivel az utcánkba csak esőelvezető árkon és egy keskeny betongyűrűn lehet ráfordulni, ahogy az utcánkba kanyarodtak volna nagy lendülettel és még nagyobb tűzoltóautóval, sajnos az árokban kötöttek ki.  Az időközben megérkező második tűzoltó autó pedig az első miatt nem fért be hozzánk. De addigra már a tüzet szerencsésen megfékezték ácsmestereink. Gyakorlatilag minden csak perceken múlott.
Többször jeleztük azóta polgármesterünk felé a tarthatatlan helyzet súlyosságát, de eddig érdemi választ még mindig nem kaptunk. Bebizonyosodott, hogy az utcánkba való bejutás erősen akadályoztatott, mondhatom azt is, hogy ebben a formában életveszélyes így ennek mindenféleképpen következményei lesznek.

Kivitelezőink fél nap alatt rendbe hozták a házikót, s most szebb mint valaha :) Ráadásul van két ok amiért én mégiscsak "örülök" ennek az incidensnek.
1. Kétszer egy helyre nem üt a mennykő.
2. Bebizonyosodott, hogy faház ide vagy oda, nem tud ám csak úgy porig égni. Sőt.
Több mint 12 óra elteltével csupán kb. 5 négyzetméternyi falszakasz égett ki. Köszönhető ez a speciális égésálló THERMOFLOC szigetelésnek és a szintén tűzálló szerrel kezelt faanyagnak.



Természetesen a Jóisten mint mindig most is velünk volt :)
Élesben ment a tesztelés és csodálatos otthonunk átment rajta! Én pedig azóta is hálás szívvel gondolok azokra az emberekre akik segítettek abban, hogy álmaink szálát most tovább szőhetjük.