2013. szept. 29.

Végre!

Betelt a pohár. Elegem lett. Meguntam az állandó görcsölést, amit az erősen megkérdőjelezhető minőségű fotók készítése okozott az utóbbi időben. Téma ugyanis folyamatosan akad, de hiába, ha nem tudom Nektek visszaadni, megmutatni itt a blogon a színeket, hangulatokat. Valahogy erejét veszíti így az egész.

A legutóbbi bejegyzés óta eltelt egy hónap alatt volt minálunk kérem szépen bútor átalakítás, dekorálás, napsávban úszó hangulati fotózás, azonban hiába minden erőlködésem, egyszerűen elszakadt a cérna. Ráadásul ha már lúd, legyen kövér alapon a rossz minőségű képek készítésére alkalmas nagyonokostelefonom is beadta végül az unalmast és úgy döntött többé nem hajlandó velem kooperálni. Mikor már a hajam is elkezdett hullani idegességemben és párszor látványosan nem túl barátságosan viselkedtem az alapvetően telefonálásra szolgáló és arra kiválóan alkalmas készülékemmel, mintegy megszemélyesítve azt, a Ház Ura úgy döntött itt az idő, hogy én is saját fotómasinát birtokolhassak a batár nagy, számomra utálatosan robusztus családi fényképezőgépen kívül.
Így kaptam egy nagyon cuki, nagyon csajos, nagyon ügyes kis gépet, mely nélkül azóta ki se teszem a lábam otthonról. Még sokat kell fejlődnöm hozzá, de tervezem hogy legalább lelkes amatőr szinten kitanuljam a fotózás csínját-bínját. Legalábbis rendesen tudjam kezelni ezt az amúgy meglepően komoly kis szerkezetet.

S ha már hangulat, akkor próbálom megmutatni, hogy mire is gondoltam a legutóbbi kirándulásunk alkalmával, amikor magába szippantott a nyár végi, de még nem igazi őszi természet.
Hiszen a színorgia még csak most kezd kialakulni és a levelek is erejükön felül igyekeznek megkapaszkodni a faágakon. A mezei virágok még színesek, de körülöttük már szárad a fű. A gesztenyék már gurulnak a földön, de a színes, száraz levelek még nem csörögnek a lábunk alatt. Érdekes állapot ez is, szeretem a hangulatát. A télre készülődés előérzetét, a párás illatot a levegőben és a kora délután még meleget adó napsugarakat. Szeretem a forró teával induló hűvös reggeleket, a sütisütős délutánokat és a kemence begyújtós estéket. És szeretek kirándulni. Nyáron kevésbé, de ilyenkor és tavasszal nagyon.
Persze vittem magammal a kis fényképezőmet is és lelkesen kattintgattam, hogy aztán meg tudjam mutatni milyen inspiráló is lehet az anyatermészet. Figyeljétek a színeket!

a fekete


a  natúr barna


a zöldes narancs

a halványkék


vörös és fehér

bíborszínű máriatövis

kék a kökény recece


Hogy teljes legyen a felsorolás, hiányzik még belőle a fehér, a sárga, a zöld, a bordó és még annyi minden...
Ti szeretitek az őszt?