2013. dec. 13.

Kis éji zene

A ház középpontjában áll a kemencénk. Benne a tűz, mely ilyen hideg téli időben csak úgy ontja otthonunkba a meleget. Mellette ülünk ha eszünk, a hátunkat döntjük neki beszélgetés közben, a padkájára telepszünk az esti mesemondásnál, az ajtaja elé állunk ha melegedni szeretnénk vagy csak leülünk/lefekszünk elé és bámulunk bele a tűzbe.

A gyerekek ezt napközben is megteszik, meg-megállnak egy pillanat erejéig és belefeledkeznek a narancsszín futkosó lángok játékába. Mi felnőttek inkább akkor szoktuk ezt csinálni amikor már elcsöndesült a házban a zsivaj. Olyankor odahúzzuk kedvenc sámlinkat, vagy egy puha takarót és letelepszünk a kemence elé. Megfelelő pillanat ahhoz, hogy megvitassuk az élet nagy dolgait, vagy szinte meditatív állapotba kerülve csak nézzünk ki a fejünkből és átadjuk magunkat valami hihetetlen megnyugtató őserőnek.
Nálunk nincs tévé. Nem szól egész nap a rádió. Viszont rengeteget beszélünk itthon, a kertből behallatszik a kutyák ugatása, a kakas kukorékolása és állítom, hogy sokszor nagyobb a hangzavar, mint azoknál a családoknál, ahol egész nap megy a televízió. Tényleg milyen jó szó is az, hogy TELEVÍZIÓ! Igazán kifejező, nem? :)
Jó este kicsit leereszteni a fáradt gőzt és csak nézni, hallgatni a tüzet és az ő pattogását. Semmi más, csak Ő meg Én. Tiszta romantika.


2013. dec. 11.

Ezt most jól kifőztem!

Nem tudom ki hogy van vele, de én télen sokkal inkább szeretek begubózni, mint kigubózni. Főleg így a karácsonyt megelőző (még nem havas, de már hideg, szeles) időszakban. Várakozással telve díszítgetek, pakolászok, főzőcskézek itthon. Amikor legalábbis van rá időm. Ilyenkor készítünk is itthon adventi koszorút, sütök tököt, muffint, kenyeret, takarítok és rendet rakok, heverészek, gyerekezek, olvasgatok, vendég fogadok.

S ha már főzés, akkor az általában húsmentes menüt jelent nálunk, vagy legalábbis olyan verziót, amiből ki tudom később "piszkálni" amit én biztos nem ennék meg belőle. Vegetáriánusként sokszor bajban is vagyok e miatt, mert a család többi tagja bizony húsra vágyik. Ráadásul nálunk nem csak ezért magas a mérce, hanem mert nem szeretem a félkész ételeket, nem szeretem a bolti tojást és a hiperben vásárolt zöldséget sem. Emellett törekszem, hogy lehetőség szerint minden amit fogyasztunk 50 km-es körzeten belülről származzon. A gyümölcs, a zöldség, a tejtermék, de még a hús is. Nem mindig tudok maradéktalanul megfelelni saját igényeimnek, de azért általában nagyon igyekszem.
Ilyenkor szoktam az egészséges középutat választani és azt készítek, amihez éppen kedvem és alapanyagom van itthon.
Mondjuk juhtúrós sztrapacskát szalonna pörccel,
finom csöröge fánkot saját készítésű bodzás-eper lekvárral,

fűszeres sajtos bulgurt paradicsommal,

békebeli házi pizzát,

salátákat,

vagy szendvicseket, attól függően mennyire éhes a banda :)

Lelkes amatőrként leginkább mégis sütit sütni szeretek!

Egyszóval sütni-főzni jó dolog.
Általában.
Viszont van amikor hat lóval sem tudnának rávenni. Például amikor fáradtan, nyűgösen vagy későn érkezem haza. Esetleg amikor rendetlenség maradt előzőleg a konyhában és az alkotó kedvemet kénytelen-kelletlen a mosogatásban és rom eltakarításban vagyok kénytelen kiélni. Akkor sem szeretek főzni, amikor hétvége van, mert ilyenkor végre rohanás nélkül lehet együtt a család és ennek minden pillanatát ki akarom élvezni. Ezért is van, hogy mi viszonylag sűrűn járunk különböző éttermekbe. Szeretünk itt-ott kóstolgatni, kipróbálni új ízeket és helyeket.

Viszont az igazán jó együtt töltött, punnyadós, nihilista hétvégéken, amikor gondtalanul adjuk át magunkat az édes semmittevésnek, vagy amikor hirtelen "törnek ránk" barátok, rokonok és sem idővel, sem alapanyaggal nem nagyon rendelkezem, akkor bizony érdemes rendelni. És ne higgyétek, hogy csak pizzával lehet ilyenkor jól lakatni az éhes vendégsereget!

Van egy honlap, amin keresztül egyszerre több étterem kínálatából is tudok válogatni kedvem/kedvünk szerint. Ráadásul a Foodpandánál egyszerre találtam vega kaját, magyaros konyhai étkeket, sushit, grill ételeket. Hmmm.
Minden mi szem, s száj ingere! Ti mit varázsoltok az asztalra, amikor sem kedv sem alapanyag nincs otthon?

2013. dec. 9.

Fiú szoba, avagy az ikeás ágynemű ihlette kockás fal

Az előkészületekről már ebben a bejegyzésben írtam. Itt azt is elolvashatjátok, hogy miként lett múzsámmá egy egyszerű ikeás ágynemű huzat.

Először a színkiosztást vetettem papírra, majd előadtam tervemet a kivitelezőknek is. Az építkezésnek ezen szakaszában már nem is nagyon lepődtek meg remekebbnél remekebb ötleteimen, inkább csak finoman tudatták velem, hogy nincs kifogásuk ellene, de inkább csináljam meg magam :)



Még ezzel sem lett volna problémám, hiszen éppen egy évvel azelőtt csíkos falat festettem sk. Az sem volt egy túl nagy mutatvány, a kockás fal pedig az összesen 12 db nagyméretű négyzet miatt még egyszerűbb feladatnak tűnt. Már csak a rohanó idővel és a tengernyi feladattal kellett valahogy megbirkóznom. A nagy idővel való küzdelem közepette viszont festő barátunk Gyula újfent a segítségemre sietett és átvállalta a "kockázatot".
Papíron előre pontosan kiszámoltam a négyzetek méretét, a falra már csak fel kellett rajzolni őket. Utána maszkolószalaggal kiragasztottuk a széleket. Ennél a fajta mintánál, számolni kellett az egyes színek száradási idejével, hiszen a szomszédos kockát csak azután festheted, ha már kiragasztottad a mellette lévőt. Így tudod elkerülni, hogy a festékek egymásba érjenek és ronda foltként összekeveredjenek.
Először az eredeti színnel kezdtünk, sötét zöld-sötét kék. Majd fehér festékkel világosítottuk kívánt árnyalatúra a festékeket a világos négyzetekhez. Ha ilyesmi mintában gondolkodtok, érdemes minél gagyibb, silányabb minőségű maszkolószalagot használni, mert az nem fogja visszaszedni az alatta már szépen lefestett részeket. Ha jó minőségű maszkolószalagotok van csak otthon elfekvőben, akkor érdemes előtte "legyantázni" vele mondjuk a pólótokat.

És íme a végeredmény. Fiús, vagány, színes, vidám, egyedi. Azóta a szoba uránál már igen sokan megfordultak vendégségben és túlzás nélkül állíthatom még a jóval nagyobb fiúk is kifejezték szándékukat afelől, milyen szívesen beköltöznének ebbe az igazi mini pasis hangulatú szobába.








2013. dec. 8.

Idei első hó

Na jó a második, de ez az első, ami meg is maradt egy napig. Legalábbis itt minálunk. A hó jó, a hó szép. Nagyon szeretem. Gyerek korom óta varázslatos jelenségként tekintek rá, imádom a hideg, fémes illatát, a lehulló pelyhek puha vatta hangját, a csillámosan szikrázó fehér színét.
Úgy tartja a mondás, hogy az első hóban meg kell mosakodni és akkor szépek maradunk. Ezt a rituálét pedig egyik évben sem hagynám ki :) Mivel a hó általában hirtelen jött lehűléssel is együtt jár, így inkább nem én mentem ki kora reggel a kertbe, hanem a hó "jött" be. Bizony bizony, ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez.


Gyúrtam a finom hóból egy nagy labdacsot és áttörölgettem vele az arcomat, nyakamat és a dekoltázsomat.


Aztán majd jövőre meglátjuk milyen hatásfokkal működik ez a csodaszer :)
Mindenesetre kihasználtuk a hirtelen jött havazást és nem csak szépültünk általa, hanem szórakoztunk is. Volt szokásos hóangyalkázás, hóban kutyákkal hentergés, hócsata és az elmaradhatatlan hóember építés. 
Kicsi is, amorf is, de a miénk :)

a répaorrnak sajnos igen hamar lába kélt (valószínűleg vegakutya effektus :))

Nálatok is meghozta a Mikulás a havazást?

2013. dec. 2.

Adventi naptár 2013

A tavalyi adventi időszak igazi várakozást/vágyakozást jelentett számunkra. Tudtuk, hogy nem csak a Megváltó születésének napjához kerülünk napról napra közelebb, hanem álmaink megvalósulásához is. Ez pedig nem volt más, mint az új otthonunk, avagy álmaink házának materializálódása :)
A Jóisten kegyelméből idén ez végre megadatott számunkra.

Az ünnepek, az azt megelőző készülődés, a karácsonyra való ráhangolódás számunkra minden évben nagyon fontos időszakot jelent. Jó ilyenkor esténként tüzet rakni a kemencében, meghallgatni egyesével a napi élménybeszámolókat, egy bögre forrócsoki mellett összegezni a nap történéseit, tapasztalatokat és eszmét cserélni. Nálunk ugyanis nincs tévé. Iktattuk az életünkből. Ezért is ilyen fontosak nekünk a kemence padkán ülve hallgatott esti mesék, a gigantikus étkező asztalnál elköltött közös evészetek.
Mindenki aki járt már nálunk, azt mondta, hogy egyszerűen "jó itt lenni". És tényleg jó.

Decemberben pedig még jobb. Végre, végre karácsonyi díszbe öltöztethetem a házat! A Télapónak és a Jézuskának szánt levelek már az ablakpárkányon sorakoznak. Az adventi koszorú az asztalon pihen és az adventi naptár is kikerülhetett végre.
Tavaly sk készítettem egy különösen olcsó, költségtakarékos adventi naptárat, de idén nagyon vágytam egy ehhez hasonlóra:


Még nem tudtam hol találok ilyet (varrni ugyanis nagy bánatomra továbbra sincs időm), mikor egyszer csak az OBI-ban rám mosolygott a polcról a nagy Ő! Megvan!- hallattam egy halk öröm sikkantást, remélve, hogy eufórikus kitörésemmel nem zavarom meg az elmélyülten bóklászó, békés vásárlókat.
Úgyhogy végre kikerült az új karácsonyi adventi naptár nálunk is, éppen időben! Természetesen finomságokkal és várakozással/vágyakozással telve :)