A megevett, de mégsem mérges gomba esete

Ettetek már csirkehús ízű rántott gombát? Nem?
Akkor még biztosan nem kóstoltatok sárga gévagombát. Hát eddig még én sem. Gyakorlatilag azt sem tudtam, hogy létezik. Viszont nézzétek csak mit szedtem most eső után a kertben...

olyan kis bársonyos a felülete, hát nem cuki???

Vegáknak szeretettel ajánlom. Nagyon laktató és isteni finom. Tudom, mert nemrég vacsoráztunk belőle. Annyi termett nálunk, hogy nem győztük leszedni.

ez csak a termés fele...

Mivel ez nem egy gasztroblog, ezért a rántott gombáról nem készítettem külön képeket. És bár még mindig maradt belőle, eddig megunhatatlannak bizonyult.

S hogy miért fontos ez? Mert nyitott szemmel járni és a természet kincseire bukkanni jó.

"Búsan álltak az angyalok a tisztás közepén és sírtak. Siratták az embereket, akik nem látják meg a szépet. Sírtak a fák is, sírt a szellő, a virágok és a tündérkék a virágokban. A patak is sírt, a csönd is sírt.

És ekkor jött a harmadik ember. Jött, megállt a tisztás széliben és meghallotta sírni az erdőt. Meglátta a virágokat, a fákat. Meghallotta a csermelyt. És halkan mondta:

- Istenem, milyen szép..." (Wass Albert: Erdők könyve)