2013. aug. 23.

Beköltöztünk!!! És van már internet meg lépcső is...

Huhh... Most leülök és hátradőlök egy picit. Nem nagyon, éppen csak annyira, hogy elmesélhessem mindenkinek, világgá kürtölhessem azt, hogy tudjatok róla mindnyájan: CSODÁK igen is léteznek! Isteni csodák. Hinni kell, nagyon akarni, megtenni mindent a cél érdekében erőn felül. S ha szívünk-lelkünk úgy diktálja, hát szembe kell menni a logikus érvekkel és a józan paraszti ésszel még akkor is, amikor látszólag minden összefog ellenünk. És imádkozni sokat, hogy végre valóra váljon az, amit nagyon szeretnénk. Mert valóra válik. Minden csak idő és hit kérdése.

Sok éve várjuk már ezt a pillanatot. Ez alatt a sok év alatt kaptunk hideget-meleget, mondhatom úgy is, hogy megjártuk a hadak útját. Éltünk napról-napra komoly anyagi gondokkal küszködve, sújtott minket betegség, szomorúság, kilátástalanság és gyász. Egy dolgot nem adtunk fel soha. A hitet, hogy ez a ház felépül és minden úgy történik, ahogyan kell. Akkor is, ha mi emberek ezt akkor és ott nem így éreztük. Azonban hittük és tudtuk, hogy így vagy úgy, de az álmunk valóra fog válni.
Voltak mélypontok. Nagyon csúnyák, embert próbálóak. Küzdeni egy legyőzhetetlennek tűnő betegséggel, kényelmes otthonból vakon mélyrepülni egy idegen albérletbe, tanulni és megerősödni a hibáinktól, türelemmel lenni önmagunk, szeretteink és az egész élet iránt.
Lehet, hogy túlságosan magasztosnak tűnik e bejegyzés hangvétele, de az elszenvedett pofonok nyomát a mai napig viselem. És tudjátok mit? Ma már nem fáj. Inkább hálás vagyok értük. Minden egyes akadály (illetve akkor annak tűnő tényező) a maga nemében hatalmas tanítást hozott magával. Nem lennék az aki most vagyok, ha nem tapasztalhattam volna meg ezeket a nehézségeket. Talán ennek (is) köszönhetően egészen másként tekintek bizonyos dolgokra és még inkább felértékelődött bennem az egészség, a család, a hit és az otthon, a haza szeretete.

Lépésről lépésre haladtunk terveink megvalósítása során. S hogy miből a cserebogár?
Előbb az inspiráció...

Kolozsvári György munkája

Majd a tervek...

Aztán a kivitelezés...



És végül a birtokba vétel :-)
festés előtt még lefóliázva



Köszönöm, hogy mindvégig kitartottatok mellettem. Ez fontos nekem. Jó, hogy vagytok.

7 megjegyzés:

  1. Meseszép...és biztosan van folytatás:)

    VálaszTörlés
  2. Gratulálok, és nagyon sok boldogságot kívánok új otthonotokban! :)

    VálaszTörlés
  3. Pontosan. Nekem is van egy álmom. Minden erőmmel, imámmal ezen dolgoztam, szintén ismeretlen betegség jött próbatételnek, és a józan ész ellenébe kellett menni, de most már látom a célt. Az álom megvalósulóban. :)

    VálaszTörlés
  4. Szia Szandi!
    Köszönöm ezt a bejegyzést, nagyon sokat adtál vele! Mi is kaptuk a megpróbáltatásokat, látszólag nem haladtunk előre, de mi látjuk a magunk kis lépéseit, amik elvisznek a célig. Itt a jurtaalap, még mindig kopáran...de tudjuk, hogy előbb-utóbb állni fog a jurta és most már amikor ránézek, ez fog eszembe jutni. Itt voltatok, segítettetek és ahogy ti is végigjártátok az utat és győztetek, mi is ugyanígy győzni fogunk. És majd együtt pezsgőzünk a jurtaállítás után. ;-)
    Éljenek az elért és elérendő célok!
    Ölellek!

    Edina

    VálaszTörlés
  5. Örülök, hogy teljesült az álmod!Minden jót kívánok Nektek a szépséges, új otthonotokban :)

    VálaszTörlés
  6. Szandra! Nagyon megható az írásod, potyogtak a könnyeim. Minden jót nektek, sok-sok örömöt, vidámságot az új, gyönyörű házatokban!

    VálaszTörlés
  7. Nagyon köszönöm! Tündérek vagytok :) Ezekért a pillanatokért érdemes blogolni.

    N.D. kitartás! Mindig lebegjen előtted, hogy minden csak idő kérdése!
    Edina szólj mikor és visszük a pezsgőt :)

    VálaszTörlés