Színek, szobák, szemtorna

Elméletileg hamarosan (jövő hónap elején (?!)) költözünk. Gyakorlatilag azonban most gépészkednek a gépészek és villanyászkodnak a villanyászok. Ezzel párhuzamosan fóliázzák és szigetelik a házat, kerülnek be a nyílászárók, jövőhéten pedig már megkezdik kivitelezőink a falak teljes lezárását és a burkolást. Hogy ezek a folyamatok legalább miattunk ne akadjanak el sehol, ehhez szükséges volt rengeteg előkészület a részünkről.
És még így is millió dolog hátra van, melyek lebonyolítását a 3 hónapos nyári szünet sem igazán segíti elő.

Arról már korábban írtam, hogy milyen nagy felelősséggel jár a megfelelő szín kiválasztása és hogy nem minden megy olyan egyszerűen, mint ahogyan azt elsőre gondolná az ember.
Viszont ha lehet azt mondani, a színvilág és a burkolat kiválasztása, kiosztásának megálmodása egy lakberendező számára az egyik legizgalmasabb, legnehezebb, egyben leglátványosabb és leghálásabb feladatnak számít.

Így vegyes érzelmekkel várom mindig az eredményt, vajon nagy felületen, a való világban, négy dimenzióban (szélesség, hosszúság, magasság és idő) is beigazolódik-e döntéseim helyessége.

Szerencsére azonban eddig annyira egyértelműen láttam otthonunk színeit lelki szemeim előtt, hogy hosszas gondolkodás helyett szinte mindenhol elég volt csak ráböknöm ujjammal a színminták közül arra, amelyik ugyanabban az árnyalatban kacsintott ki rám, mint amit annyira vágytam.

Természetesen azért nem vagyok sem őrült, sem olyan bátor, hogy ne rágódtam volna mégis a színeken legalább kétszer annyit, mint egy más, normális megrendelő, de kivétel nélkül minden esetben az első választásom bizonyult a legmegfelelőbbnek. De hát ugye ez van, amikor az ész és a szabályok megpróbálják felülírni az érzelmeket. Mert hiába választasz ki egy színt, azt ugye meg kell nézni nagyobb felületen, természetes és mesterséges megvilágításban, árnyékban és világosban....
Ja, a terasz és pergola a jövő évi terv része, arra még várni kell!