Mese a takarékos gazdasszonyról és a megunt zebrás képről

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gazdasszony, kinek volt egy ezeregy éves, vagy tán még annál is régebbi zebrás képe. Ez a kép régen szép volt, jó volt, de menet közben eljárt felette az idő vasfoga és a gazdasszony új életébe sem volt már maradása.

Egyik nap hogy, hogyan nem, gondolt egyet az asszony és ahogy megszabadította a zebrákat az örökös futástól, úgy a keretet a képtől is, hogy egy új alkotásnak találjon helyt benne. Hamarjában textilt, csipkét vágott, ragasztott majd szemügyre vette az új képet.

Valami azonban mégsem volt az igazi. Törte fejét az asszony, hogy most mitévő legyen, mire rájött a megoldásra. Hát persze! Hogy ez eddig nem jutott eszébe?!

Fogta lecsiszolta gyorsan, fehér akrilfestékkel összemaszatolta a keretet és a végén elégedetten szemlélte művét.

Így lett a furfangos és takarékos gazdasszonynak hirtelen régiből új dísze, melyet átmeneti otthonának szépítésére használt. 

Aki nem hiszi, járjon utána!