2011. márc. 10.

Kézzel, szívvel, lélekkel

Nem vagyok egy régiséggyűjtő típus. Pontosabban rajongok a régiségekért, de néhány kivételtől eltekintve nem szívesen hozom őket haza. A tárgyak ugyanúgy közvetítik tulajdonosaik megtapasztalásait, rezgéseit, életét, mint a házak falai. Ez egy használt ékszerre, bútorra hatványozottan igaz. Néha azonban elcsábul az ember. Én is elcsábultam egyszer, kislányomnak vettem a vateráról egy alig használt, nagyon szép kiságyat. Ezt hazaszállítva  lefertőtlenítettem és kidekoráltam. Később viszont észrevettük, hogy éjszakánként sírva ébred a gyerkőc. Előtte ilyen gondunk nem volt. Miután rendszeresen az éjszaka közepén mindig a mi ágyunkban kötött ki, megelégeltük a dolgot, és eldöntöttük, hogyha nem sikerül kicsit "megtisztítani" az ágyat, akkor majd nyáron hasznát vesszük amikor bográcsozunk a kertben, de addig is veszünk egy másikat. Időközben viszont összeállt a kép, a kedves, mosolygós fiatal család, akiktől hozzánk került a bútor nem volt mérvadó, viszont a kisfiú, aki nap mint nap itt aludt el, életének azt a korszakát töltötte régi ágyában, amikor apukája és anyukája elváltak. Azóta már rendeződtek a családi problémák és új férfi vette át a régi, nemtörődöm apuka szerepét. Ezért nem is vettünk észre semmit a vásárlásnál. Viszont akkor még nem figyeltem arra, amit a fiatal anyuka mesélt, hogy milyen nehezen élte meg a kisfiú a változásokat és mennyire megviselte. Ezeket a rezgéseket, gondolatokat, érzéseket továbbította a macska mintás, szeretett ágyikó az én kicsikémnek. Tettem egy utolsó próbát. Újra átsikáltam, átporszívóztam, megtörölgettem a kis fekhelyet, illatos ágyneműbe csomagoltam és többször is beleülve imádkoztam. Kértem a gyermekem pihentető alvását, nyugodt, békés álmát, egészségét a Jóistentől. Végül pedig felakasztottam az ágy keretére azt a Jézuskás nyakláncot, amit keresztelőjén kapott a keresztszüleitől. Lássatok csodát, már aznap éjjeltől édesdeden aludta végig az éjszakákat. Úgyhogy az ágyikó maradhat még egy darabig. Legalább az építkezés befejezéséig :)

Mert a régiből is lehet "új" és gyönyörű:



Vagy lehet az újaknak is lelke:
Mindenesetre tudom (és azóta sokkal jobban figyelek is erre), nagyon fontos, mit, honnan szerzünk be. Lényeges a leinformálhatóság, és még fontosabb az energetikai és fizikai megtisztítás, felújítás. El is határoztam, hogy hamarosan beiratkozom egy bútor renováló tanfolyamra. Aztán majd adok én azoknak a bolti sablon vacakoknak :)


Az sem mindegy, hogy ki építi fel a házat. Akkor hogy lehetne mindegy, ki készítette az ágyat amiben alszunk?
Főleg, ha az ember rajong a kézműves termékekért. Legyen szó a nagymama által szeretettel kötött sálról vagy mondjuk a kézzel készített csokoládéról. Mert hogy egészen más az íze, a minősége, mint akármelyik méregdrága bonbonnak egy közértből. Tudom, mert van egy nagyon kedves ismerősöm, aki kézműves csokoládékat készít :)

A vízről majd egy következő bejegyzésben fogok részletesebben írni, hogy mennyire nem mindegy miből iszunk és mit.
Bizonyított tény, hogy a víz nagyon érzékeny közeg, egyből képes átvenni az környezete rezgéseit. Nagyon lényeges dolog, hogy miben tartjuk a vizet. Részben ezért, részben a magyar kézműves termékek iránti szenvedélyem miatt, terveztem az alábbi bögréket. Persze ehhez kellett a szuper kezű és nagyon ügyes Erika, aki fazekas.



Forrás Forrás2

1 megjegyzés:

  1. Először kicsit megijedtem, nehogy ezoterikás összegzés legyen a bejegyzésedből,de olvastam tovább és imádkoztál. itt már rendben voltam és NAGYON boldog vagyok,hogy Rádtaláltam! Én is olvastam azt és gyakoroltam is,hogy amikor kamasz a gyerekünk és mindenféle őrült zenéket hallgat a szobájában, és lázad, jól tesszük,ha másnap és újra, abban a szobában imádkozunk és keresztény zenét hallgatunk.Így Isten lelke megtisztítja a szobát.

    VálaszTörlés