Mihez kezdj a kinőtt babaruhákkal?

Ha valakinek van gyereke, az tudja milyen érzés a ruhákat szelektálni. Jó esetben van olyan rokon, akinek tovább lehet örökíteni a leselejtezett darabokat. Így még van rá esély, hogy legalább nosztalgiázhassunk, amikor a saját csemeténk által már nem használatos édes kis pólókat, nadrágokat, kabátkákat látjuk egy másik lurkón.

De mi a helyzet azokkal a darabokkal, amikhez különösen ragaszkodunk? Számomra ilyen szent és sérthetetlen az a cipő, melyben az első lépéseket tette a gyermekem. A másikhoz pedig azért kötődöm, mert abban sétáltunk annyit a tengerparton, amikor nyaraltuk és olyan jól éreztük magunkat. A harmadikban ment először óvodába, és van amit annyira szeretett, hogy le sem lehetett vakarni a lábáról.

Őszintén szólva azonban elég nekem a kihullott tejfogakat, a gyermeki munkakedv eredményeképp keletkezett képzőművészeti alkotásokat és a közös emlékeket őrizgetni, így ruhából csak egy-két darabot tartottam meg.

Azonban, ha Te is gyűjtögetsz még hasonlót, avagy nincs szíved megválni a babacipőktől, tedd ezeket az értékeket közkinccsé mondjuk az alábbi módon:

Egy másik ismerősöm a szerettei kinőtt vagy megunt ruháiból rendszeresen szőnyegeket sző saját használatra egy száz éves szövőszéken. 

Tényleg ti mit csináltok a kinőtt ruhákkal?

Forrás, forrás2