De kik azok a busók?!

Mohácson jártunk a hétvégén és én életemben most először (de biztos, hogy nem utoljára) voltam busójáráson.

Álarcos szörnyetegek, lefátyolozott arcú nők, ágyú robbantások, kereplők, gigantikus méretű máglya körüli esti körtánc, millió izgatott ember, kirakodó vásár, vidám végeláthatatlan dévajkodás. Néhány szóban így tudnám összefoglalni az élményt.

sok-sok finomság

sok-sok ember

értékek

ahogy az illik, kaptam is a szerelmemtől egy tükrös szívet :)

sok esetben a busók is párban járnak

Akik meg nem, azok úton útfélen mindenkit jól "megbusóztak" :) Ezek éppen engem.

az  idegen kultúrák találkozása nem mindig olyan egyszerű :)

a máglya itt még érintetlenül a tűzgyújtás előtti napon

lefátyolozott arcú nők mindenhol

itt már megnyugodott a picurka :)

busó hegyek

Ó mondd, Te kit választanál?

mindeközben egy "helyes" kis mini drón figyelte az embereket 

középkori hangulatban

 

hő hatására tágult a kör :)

volt akinek még így sem volt melege

több száz ember körtáncot jár

neki az arcára égett a mosoly

még mindig tánc

A busójárás egyébként hagyományosan egy téltemető, tavaszköszöntő népszokás, melyhez az alábbi legenda kapcsolódik:

A mohácsi csata után a törökök gaztettei és terrorja elől egyre többen kényszerültek búvóhelyet keresni, melyre ideális közeget biztosított a Mohácsi-sziget mocsaras, nádas vidéke. Ide a török még nappal se szívesen merészkedett be, hiszen az ismeretlen, sűrű bozótos lápvidék előzőleg már sok társukat segítette át a túlvilágra.

Az ide menekülő magyarok pedig egyre nagyobb biztonságban érezhették magukat. 

Egy esti tűzgyújtás alkalmával egy öreg sokac apó szelleme így szólott hozzájuk: „Ne keseredjetek el! Mindnyájatok élete meg fog változni. Vissza fogtok térni házaitokba, szeretteitekhez. Ti fogjátok kiűzni a kontyosokat! Jelet fokok küldeni számotokra, mikor elérkezett az idő. Készüljetek fel a harcra: készítsetek különféle fegyvereket fából, faragjatok magatoknak fűzfából rémisztő álarcokat, álljatok harcra készen mindenkor!”

Az emberek pedig megfogadván a jelenés tanácsát, fegyvereket, álarcot, öltözéket készítettek és vártak. Amikor pedig sok év múltán a jelet megkapták épp hatalmas vihar tombolt Mohácson. A törökök pedig a vihar elől a házaikba húzódtak be. Épp pihentek, amikor fülsértő zajra, éktelen hangoskodásra riadtak. Kinézve az ablakon pedig megpillantották a szőrével kifordított bundás, buzogányos, szalmával óriásra tömött, állatvérrel festett birkabőrcsuklyás, ördögi pofájú szörnyetegeket. Az oszmánoknak se kellett több, fejüket vesztve menekültek Mohácsról, már akinek sikerült J

Apropó, azt tudtátok, hogy a mohácsi busójárás már „hivatalosan is” az emberiség szellemi kulturális örökségének a része? Az UNESCO ugyanis felvette reprezentatív listájára 2009-ben a mohácsi busójárást.

Bár megígértem, hogy a következő bejegyzés az előszobák megfelelő kialakításáról fog szólni, muszáj voltam élményeimet mielőbb megosztani veletek. Remélem, hogy nem bánjátok J

Ti voltatok már busójáráson?