csodaszép |
Mondhatnám azt is, hogy szerelem volt első látásra, hiszen még házunk se volt, de én már akkor tudtam, hogy ez az asztal egy igazi királylányokhoz illő szoba ékessége lesz egyszer. Nem vártunk hiába, most végre elérkezett a debütálás ideje.
De előtte még volt egy kis dolog vele. Először is hőlégfúvó segítségével eltávolítottam a felpattogzott, régi zománcfestéket a bútor teljes felületéről.
Ezek után közepes szemcséjű csiszolópapírral lett felcsiszolva a felülete, még a lábai míves részei sem maradtak ki a jóból. Ezután a Ház Ura volt olyan
Így lett lefestve fehér színű festékkel és az általam megmenteni szándékozott asztallap is kidobásra ítéltetett. Utólag hozzáteszem teljesen jogosan, ugyanis íróasztal lévén teljes sík felületre kell törekedni, hiszen később komoly művek lesznek születőben rajta, így nem mindegy, hogy marad-e benne bármi kellemetlen felületi egyenetlenség vagy sem. Pedig olyan jól kitaláltam, hogy amint időm engedi, jól kifatapaszolom az összes rést, karcolást és lyukat rajta, meg majd vissza is csiszolom és folytatom ezt addig, amíg tökéletesen egyenletes felületet kapok. Ehhez valószínű komoly mennyiségű fatapaszra és időre lett volna szükségem. Talán ez volt az oka, hogy nem sírtam könnyesre a párnám, amikor végül elmentünk az ikeába megvenni a legolcsóbb és legkisebb méretben kapható munkapultot.
Ezt pedig egyszerűen felfogattuk az asztal keretéhez az alábbi sarokvasakkal.
kényelmes és stabil |
minden elfér rajta, ami igazán fontos :) |
Na most már jöhetne a folytatás:)
VálaszTörlés