Várpark és ami mögötte van, avagy hányas voltál töriből?

Az én házam, az én váram. Enyém a vár, tiéd a lekvár! Nem egy nap alatt épült Buda vára.... Egyszóval mi magyarok, szeretjük a várakat. :)
El is mentünk Dinnyésre, hogy megnézzük a nemrég nyílt Várparkot, ahol (egyelőre) 18 középkori magyar vár makettjét csodálhattunk meg. A gyerekek egyből beleélték magukat a látottakba, hisz olyanok ezek a kőből és fából épült mini erődítmények, mint megannyi babaház :) Pedig ennél jóval nagyobb értéket képvisel a kiállítás.

Alekszi Zoltán két kezével hozta létre ugyanis a maketteket és arra is figyelt hogy még a tájolás is az eredeti tervek alapján legyen kialakítva. A Várpark ennek ellenére még sincs teljesen készen. Folyamatosan fejlődik tovább, hiszen Zoltán tele van újabbnál újabb elképzelésekkel, amik azt azt gondolom hamarosan meg is valósulnak majd...

Alekszi Zoltánnal

A várakat körülövező sétány Nagy-Magyarország formáját követi. Mellette faragott oszlopok állítanak emléket kiváló és híres magyar uralkodóinknak.
Jót sétáltunk, szépet láttunk és közben megint okosodtunk :) Jövünk máskor is!

 

A rendetlen kiskamasz, a szekrényajtó és az olcsó "táblafesték"

Nem tudom a többi gyerek milyen. Nem tudom átlagosnak számít-e hogy egy fiúszoba állandóan kupis. Nem tudom normális vagyok-e, hogy folyamatosan igyekszem tenni ellene, azaz széllel szemben próbálok nap mint nap pisilni. Azért ez részben az én hibám is. Nem csak a gyerek elkényeztetésére gondoltam, hanem arra is, hogy azt hittem a szekrényajtó felszerelése ráér majd a tennivaló listánk kivégzése után. Olyan szépen be szoktam pakolni az ominózus szekrényt újra és újra, fáradhatatlanul. Szinte már a napi rutin részévé vált. Mosni, vasalni, hajtogatni, szortírozni és polcra tenni a sok kis pólót, nadrágot és pulóvert. Gumacsolni a zoknikat. Akasztgatni a kis ingeket. Helyére állítani a rendszert. Azt ami átlag egy napig nem szokott kitartani. Mert a reggeli kapkodásban csak nem figyelhet oda az elfoglalt kisiskolás még arra is, hogy szépen visszarendezze a kirángatott ruhákat. Főleg nem a földről. Ki hallott még ilyet?
És amikor a következetes nevelés mégis utoléri az ifjú, elfoglalt delikvenst - anyja szájának habzását megelőzendő - gyorsan minden visszabiggyesztődik, nyomorodik, szuszakolódik a polcokra. Cirka 20 ruhadarab/másodperc gyorsasággal. De az örök elégedetleneknek ez még mindig nem elég. Így hát ideje korán már szembesülni kényszerül szegény gyermek, hogy nem könnyű a nőkkel. Én pedig azzal, hogy a szekrényajtó projekt nem várathat magára tovább.

Egyébként ez a szekrény legalább 20 éves. Még kislány koromban készült a szobámba, méretre, ajtajain hatalmas tükrökkel. Most pedig visszakerült hozzám. Gondoltam jó lesz a fiamnak. Persze terveztem én már régóta az átalakítást, de úgy voltam vele ahogy Pató Pál úr a nadrágja varratásával. Egy azonban biztos volt, mivel a szekrény az ággyal szemben van, ezért a tükrös ajtók nem kerülhetnek vissza rá eredeti minőségükben. Hogy miért, arról itt olvashattok bővebben.

Arra gondoltam a tükröket lefestem fekete színű táblafestékkel. Így 2 az 1-ben nem csak ápol és eltakar a helyére kerülő szekrényajtó, hanem egyéb játék- és dekorációs célokat is kiszolgálhat így.

Első körben megpucoltam a tükröket és maszkolószalaggal körberagasztottam őket. S hogy a festék majd megfelelően tapadni tudjon az üvegfelületre, Tikkurila Otex alapozóval festettem meg a legalsó réteget.

Mivel aki már használt az tudja, hogy aranyárban mérik a táblafestékeket, így inkább a Trilak Trikolor Aqua matt fekete zománcfestékét választottam helyette, ami tökéletesen megfelel ugyanarra a célra csak jóval olcsóbb. (Lehet rá rajzolni krétával, aztán meg le lehet törölni. Időjárásálló így a vizet is bírja.) 

A megszáradt Otex alapozóra a fekete festéket 3 rétegben kentem fel. Ez pillanatok alatt száradt a tükrön, így gyorsan megvoltam vele.

Végül újabb rendrakás és a szekrényajtók felszerelése után már egészen más arcát mutatja a szoba. És még a kiskamasz is szívesebben suvaszt és biggyeszt a zárt ajtók mögé, ahol Anya nem látja... :)

A fiúszobáról még több képet és leírást itt láthattok.

Ha tetszett a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonlókat, akkor csatlakozz Te is a Magyar Otthon facebook táborához, ahol napi inspiráló képeken, érdekességeken kívül elsők között értesülhetsz az új blog bejegyzésekről.

Etyeki Piknik

Cirka egy hónappal ezelőtt egy nagyon jó kis rendezvényen vettünk részt Etyeken. A neve az hogy Etyeki Piknik. Gyakorlatilag az egész egy nagyon kellemes gasztro- és bortúra, hisz pincéről pincére járva, kóstolópohárral a kezünkben ízlelhetjük végig (nem csak a környék) zamatos, ínyünkre való borait, pezsgőit, sajtjait, sonkáit. Mi is így tettünk barátainkkal együtt, s amíg a felnőttek szorgalmasan és egyre vidámabban kóstolgattak, addig a gyerekek a különféle kézműves foglalkozásokon gyurmáztak, varrtak vagy a vásárosoknál alkudoztak hímzett levendula párnára. Közben hideg citromos limonádét és friss kürtőskalácsot majszoltak.

www.etyekipiknik.hu

Gyönyörű környezetben, friss levegőn hömpölyögtünk az egyáltalán nem zavaróan nagy tömeggel és koccintottunk és emeltük egymásra meg a világ nagy dolgaira poharainkat bennük a legfinomabb illatú, hűvös szőlő nedvekkel.
Este több helyen szólt a zene élőben, kicsit táncoltunk is de még többet nevettünk.

Szerencsére nyáron (2014. jún. 7-8.) és ősszel (2014. szeptember 6-7.) is lesz Etyeki Piknik. Én biztos hogy megyek még máskor is.

És egy javaslat. Bátran térjetek le a kijelölt útvonalról, mert hangulatos sétát tehettek másfelé is. Ott nincs se tömeg se lángos, vannak azonban eldugott kis pincészetek, kilátó, csend és nyugalom. Mi mindkettőt kipróbáltuk és így volt az igazi.

Ajtó, Te drága!

Nálunk sokszor lép életbe a "gombhoz a kabátot" elve, ugyanis sűrűn érnek bennünket olyan benyomások, érzések, amelyek hatására egyszerűen csak hagyjuk, hogy megtörténjen velünk az ami nagyon szeretne. Így lettek tetőcserepeink és így vettük meg a trópusi fából készült, 3 rétegű üveggel ellátott nyílászáróinkat is, használtan ugyan de töredék annyiért, mint ahogy sima fenyőfából 2 rétegű üveggel újonnan vásároltuk volna.

Jártunk még így néhány dologgal az építkezés során. Ilyen hirtelen (meggondolatlanul) jött szerelem volt a bejárati ajtónk is.

Emlékeim szerint 80 ezer forint körül vásároltuk, majd (legalább még egyszer ennyit) még egy keveset költöttünk rá hiszen az alját asztalossal le kellett vágatni, a belsejébe fa táblát készíttetni-faragtatni, zárat szereltetni, plexi korongokat csináltatni a virágok belsejébe illetve a megfelelő hőszigetelés miatt gumitömítést kellett rakatni bele. Ezen kívül nem kevés energiánkba került hogy megfelelően lecsiszoljuk, hőlégfúvózzuk, alapozzuk és fessük. Ááááá!
Igaz, hogy ilyen ajtót még egyet, sehol nem találnánk! :-)

kívülről

és belülről